Madridi Kalandozás Torta Ügyben – 2.

Mindig szerettem volna szeretni a meleget. A kedvenc évszakom az ősz, Torontóban a nyarat csak a hátam mögött szerettem látni – nagyon meleg, párás, általában szürke ég jellemezte a nyár melegebb hónapjait. Nem tudom, hogy mindig ilyen-e a madridi nyár mint most, de ha igen, akkor át vagyok konvertálva. Meleg volt ma Madridban, de a száraz fajtából, állandó szellővel és tiszta, vibrálóan kék éggel.

Madridban természetesen nem csak a nyár tetszik, hanem az épületek és a parkok is. Mai kalandozásom központja a Retiro Park volt. Micsoda gyönyörűség! Persze nem csak a park nyújtott élményt, hanem az odavezető út is. Szebbnél szebb épületeket láttam, gyönyörűen renoválva, csodásan karban tartva. Biztosan túl sokáig éltem Torontóban, mert ilyen egységes, hosszú kilométereken át tartó épitészeti csodákhoz nem vagyok hozzászokva.

Sokat túristáskodtam már életemben, de észrevettem, hogy mostanában máshogyan állok neki egy város megismerésének. Régebben, egész nap rohangáltam egyik helyről a másikra, hogy minél több látványt bekebelezhessek. Visszagondolva, úgy néz ki a dolog, mintha a látványosságokat darabbérért látogattam volna. Manapság, kevesebb helyet, újdonságot tervezek be, de szeretem azokat alaposabban megismerni. Főként azonban érezni szeretem a város pulzusát. A legjobb módszer erre a gyaloglás. Ugyan mindig van útitervem, de imádok rátalálni eldugott utcákra, helyes parkokra, szuper kis éttermekre, kávázókra, vagy mosolyt inspiráló szobrokra, miközben a cél felé tartok. Ma, a Retiro Park felé, ilyen fantasztikus épületek vettek körül, egészen a szállodától a park bejáratáig.

Ezután a felvezető után megérkeztem a Retiro Parkba.

Nekem nincs megfelelő magyar szókincsem, hogy azt az élményt igazán átadjam, ami engem ért. A parkot egy metropolisz eseményei vesznek körül, de belsejében csodálatos nyugalom uralkodik. A világ dolgai megálltak körülöttem. Az, hogy jól éreztem magam, egy “very serious understatement.”

A Retiro Park olyan óriási, hogy több kisebb-nagyobb parkot is magába foglal. Vagy talán pontosabb, ha azt mondom, hogy több, különböző park-látványt alakítottak ki benne. Nekem úgy tűnt, hogy a Retiro Parknak két igazán ismert nevezetessége van, az egyik a Monumento a Alfonso XII, a másik a Kristály Palota. Különösen érdekes még a Jardines de Cecilio Rodrigues. A La Rosaleda – a Rózsakert is gyönyörű lehet, de nem éppen ebben az időszakban. A Monumento a Alfonso XII előtti tóban csónakázni is lehet, de engem maga az építmény fogott igazán meg.

  A Kristály Palota – nos, a Kristály Palota fantasztikus! Lenyűgöző kívül és belül is. Persze érdekes, hogy ha kívül vagyunk is belül érezhtjük magunkat, de belülről is lehetünk kint. Ne higyjetek nekem, nézzétek meg – kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok? Részemről, a Kristály Palota felkerült a Vödör Listára. Egyszer szeretnék egy tortát készíteni egy olyan alkalomra, amit a Kristály Palotában rendeznek meg. Egy esküvő tökéletes esemény lenne erre az alkalomra…

  A Jardines de Cecilio Rodriguez parkrészlet a spanyol stílusbeli géniuszról tanuskodik.

Ennyi szépség után csoda, ha vannak pávák is a Retiro Parkban?

Míg azzal foglalkoztam, hogy mi történik a odaát, észrevétlenül előttem termett ez a bátor madár…

aztán ilyen látványban részesített….