Madridi Kalandozás Torta Ügyben – 7.

Mint már írtam az előző posztokban, Madrid központja a gourmandok Mekkája. Talán egy teljes évszak sem lenne arra elég, hogy minden éttermet kipróbáljunk, minden tavernába betérjünk. A hagyományos étterem választék mellett még nem említettem egy kihagyhatatlan alternatívát, a San Miguel Piacot, ami egyedülálló élményt nyújt az étkezni, kóstolgatni vágyóknak a nap minden szakában.

Mercado de San Miguel

Mercado de San Miguel

A San Miguel Piac a város központjában található. Különlegessége, hogy nem zöldségek, gyümölcsök, hanem friss hal és spanyol sonka mellett mesterien elkészített és pazarul tálalt kóstolókkal várja látogatóit. A piac belsejében tömött sorokban sorakoznak a standok, ahol puccos kávék, sajtok, sonkák, ízletes falatkák, oliva bogyók, magok, édességek, márkás italok és egyéb ínyencségek váltogatják egymást. Sok jó étel kis helyen is elfér, így a San Miguel Piacon választék akad bőven.

San Miguel Mercado – Belső

Osztriga választék

A San Miguel Piacot ebédidőre időzítettem és micsoda ebéd kerekedett ebből a látogatásból!

Nagyon szeretem az osztrigát – nyersen vagy sütve, Rockefeller módra, mindegy. Látva a Franciaországból érkezett kínálatot, nem volt kétséges – a menü első résztvevője osztriga lesz. Franciaország osztrigáit tartják a világ legjobbjainnak, ami azért érdekes, mert túlszedés és osztriga betegségek miatt mára már a termelők az eredeti francia fajtákat strapabíróbb és gyorsabban fejlődő fajtákkal váltották fel, amelyek többnyire Japánból érkeztek.
A san miguel-i osztriga standon, az osztriga klasszikus párja, a pezsgő is készenlétben várta azokat, akik délben is kitolják a csónakot. Részemről, maradtam  csupán a citromcseppeknél. Az osztriga friss volt, üdítő, és mint mindig, illata egészen a tenger partjáig repített, még ha csak gondolatban is. Azt mondják, osztrigát enni olyan, mintha a tengert csókolnánk ajkon. Mi mást mondhatnék?

Már nem emlékszem, hogy engem annak idején mi késztett arra, hogy ezt a kívülről fosszilis, belülről “fejlődésében visszamaradt” kinézetű, élő maszlagot megkóstoljam, de örülök, hogy megtettem. A kemény kagylót nem egyszerű elsőre felbontani anélkül, hogy össze ne kaszaboljuk magunkat vagy kárt ne tegyünk a puha osztrigabelsőben. Ha eddig esemény nélküli, azaz sikeres volt az operáció, az osztriga húst el kell választani a kagyló belsejétől és csak ezután tudjuk az egész mindenséget a kagyló lankásabb végénél a szánkba dönteni. A pure-isták esetleg semmivel, vagy csak friss citrom levével csöpögtetik meg az osztrigát, de étteremben kaphatunk bors mignonettet, vagy a kezdők részére, cocktail szószt, ami nem más, mint egy paradicsomos-tormás, sűrű szutty, ami várhatóan, maszk mögé rejti az osztriga könnyed ízét. Akárhogy is, elsőként bármilyen segítségre is van szükségünk ahhoz, hogy megkóstoljuk az osztrigát, legyen az paradicsomos-tormás szutty, Tabasco erős szósz vagy nagyapa kerítésszaggatója, érdemes egyszer a tenger ajkával kacérkodni.

Ebéd a San Miguel Piacon

Folytatva az ebédemet és időt adva az osztriga-élmény feldolgozására, kétszer körbejártam a San Miguel  Piacot és lassan kezdtem feldolgozni a látottakat.

Olivák

Két-falatok

Sajt kínálat apró részlete

Rágcsa

Rágcsa – részlet

Baklava a San Miguel Piacon

A San Miguel piac egy igazi kóstoló paradicsom. Mindenből kérhetünk egy keveset és ami igazán ízlik, abból vehetünk sokat. Ha szeretjük a változatosságot, a teljes menüt összeválogathatjuk a legkülönbözőbb kóstolókból is. Ha véletlenül éhesen érkezünk, érdemes egy kis rágcsába invesztálni, amivel csillapítjuk az éhségünket éppen csak annyira, hogy legyen erőnk alaposan körülnézni, mert tényleg érdemes. Spanyol módra, itt is divat a pultnál történő állva fogyasztás, de akik leleményesek, vagy csak egyszerűen szerencséjük van, kifoghatnak egy jól párnázott ülőalkalmatosságot is. Én úgy döntöttem, hogy az osztrigát elfogyasztom állva, helyi módra, de az ebédem többi részét ülve kérem szépen. A reggeli városnéző maraton után nem bántam még ha satnyának is vélnek. Miután egyedül voltam, nem élveztem “többmagados” előnyt a kényelemszerzésnél, ahol is a csapat egyik tagját stratégikusan leültetjük egy jól szituált asztalhoz és a kiválasztottak megnyugtató érzésével járjuk be a terepet, mustrálgatva, válogatva. Nekem, mint egyszerű halandónak maradt az “addig járok körbe, amíg széket nem találok,” sem nem elegáns, sem nem élvezetes módszer. Tapasztalatom alapján viszont, a szorgalom eredménnyel jár, így a megrakott tálcával nehezített második kör után végül is landoltam.

Az osztrigák után beütemezett elő-séta alatt eldöntöttem, hogy ebédre a két-falatokból választok. A szó “két-falatok” nem hivatalos megnevezés, de nekem ez jutott eszembe, amikor megláttam az ablak mögötti kínálatot. Nem szendvics, nem is hors d’oeuvre méretű bagettre felvitt kínálatról volt szó, amit ránézésre, nem túl nagy erőlködéssel akár 2 falásban is el lehet intézni. Gyakorlat később bizonyította, hogy lehet, de nem érdemes…

Ebédem a San Miguel Piacon

Kezdtem az andalúziai gazpacho levessel, amit ha ajánlanak, mindig fogyasztok. A gazpacho egy nyári, hideg, paradicsom alapú, fokhagymás, remekül üdítő leves, amelybe kerülhet még paprika (bell peppers) és uborka is, emelve a hűsítő ízhatást. Következett a spanyol paprikával fűszerezett polip. Ízre ízletes volt, puhább lehetett volna. Egyik torontói ismerősöm mesélte, hogy a legfinomabb, legpuhább polipot egy kis spanyol tengerparti falu éttermében kapta, ahol a tulaj egy erre dedikált, ősi mosógépben forgatta át a tenger eme gyümölcsét, utánozhatatlan sikerrel. Az én polipos két-falatomra is ráfért volna egy-két kör. A füstölt lazac fürj tojással egyszerűen volt nagyszerű, már csak ezért visszajárnék a piacra. A marinált kacsa hozta az elvártakat, a kissé vad ízű hús kellemesen savanykás majonézes salátán érkezett. A menü végére hagytam a csattanót. Édesség helyett foie gras-t, libamáj pástétomot választottam szeder kompóttal. Mennyország! Ezek után már csak egy kérdés maradt hátra: Hogyan fogom ezt vacsora időben űberelni?