Madridi Kalandozás Torta Ügyben – 1

Ismét úton vagyok annak érdekében, hogy tanuljak. Természetesen tortadekorálásról van szó és most Madrid a színhely.
Egészen őszintén, nem szívesen indultam ide, mert sikerült a felkészülésem során olyan blogokat olvasnom, amelyek nem hogy nem invitáltak ebbe a városba, de megrémítettek. A metrótól a fő terekig mindenhol veszélyről, rablásról olvastam. Remek!

Igaz, még csak egy napja vagyok itt, de idáig az olvasottakhaz még hasonlót sem tapasztaltam. A szörnyűségek helyett egy gyönyörű város, fantasztikus idő és nagyon segítőkész emberek fogadtak.

A belváros kellős közepén lakom, az Opera és a Puerta del Sol metró állomások között, egy éppen falújított, modern, kényelmes hotelben, a Calle del Arendal sétálóutcában.

Madrid állítólag a zsebtolvajok fővárosa, ahol a fő tolvajlási helyek a Puerta del Sol – hoppá! 250 méterre van a szállodámtól –  és a metró.
Miután tudtam, hogy estére érkezem majd Madridba, már otthon úgy döntöttem, hogy taxit fogok a beutazáshoz így elkerülöm majd az elkerülhetőt. A beutazás 30 Euro körül mozog, ami nem vészes, az út pedig kényelmesen biztonságos, azt hallottam. Aztán megérkeztem Madridba ahol a belső énem nem hagyott nyugodni. Rengeteg helyen utaztam már metróval, többek között Budapesten is, most futamodjak meg Madridban? A belső énem tovább logikázott, és emlékeztetett arra, hogy egy nálam okosabb ismerősöm szerint, a pénzem a legjobb helyen nálam van, (következés képpen nem a taxisnál) így mielőtt újra gondolhattam volna az ügyet, felpattantam a metróra, és megtartottam a 25 Euro árkülönbséget.

A metró út nagyon érdekes volt. A kocsik tiszták, kényelmesek, világosak, modernek. Kétszer kellett átszállnom – az első szakaszon csendben üldögéltünk, mi, éppen beérkezett túristák. A második szakaszon kezdett vegyülni a társaság. Fele túrista, fele hazai. Itt már emelkedett a decibel a kocsiban. A harmadik, és nekem végső szakaszon már nem volt kétséges, hogy mediterrán környezetben vagyok. A decibel mérő a pirosban járhatott – a sok hazai nagyon sokat, nagyon gyorsan és nagyon hangosan tudta csak a mellette ülőkkel megosztani mondanivalóját. Nekem tetszett :).

Kiszálltam az Opera állomásnál és este fél tíz körül egy romantikusan balzsamos város fogadott a metró kijáratnál. Ahogy a cliche szól: Szerelem első látásra. Hölgyek (és Urak) – Madridba nem szabad egyedül jönni!

A napot egy esti sétával zártam, kimerészkedtem a Puerta del Sol-ra is. Senki nem akart kirabolni még este 11-kor sem.